Harmadik éve tart a francia építőipar válsága, amely több ponton is hasonlóságot mutat a magyarországi helyzettel. A francia kormány a bérlakáspiacot most adókedvezménnyel élénkítené, ami azonban komoly szakmai és piaci kritikákat változz ki a lakhatási válság kezelésének hatékonyságát illetően.
Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) elemzéséséből az derül ki, hogy a magyar és francia építőipar helyzete több ponton hasonlóságot mutat. Mint írják, a francia építőipar 2025-ben már harmadik éve képtelen volt kitörni a recesszióból, amelyet a megelőző időszak – különösen a 2023-as és 2024-es év – magas inflációs környezete, a drasztikusan megugró kamatok és az építőanyagok árrobbanása alapozott meg. A várt konszolidáció helyett 2025 a válság elmélyülését hozta: a szektor kibocsátása mintegy 4 százalékkal zsugorodott.
A visszaesés legfőbb strukturális oka az újlakás-építési piac tartós gyengesége maradt, ahol a 2025-ben regisztrált mintegy 283 ezer megkezdett építkezés ugyan statisztikailag enyhe elmozdulást jelentett a 2024-es mélypontról, ám ez a volumen még mindig drasztikusan elmarad a hosszú távú, 360 ezres átlagtól. A piaci hangulatot tovább rontotta a nem lakáscélú építések 6,6 százalékos visszaesése, valamint a felújítási és karbantartási szegmens (R&E) csalódást keltő, 1,1 százalékos csökkenése, amelyet a szakértők elsősorban a „MaPrimeRénov” energetikai támogatási rendszer körüli adminisztratív bizonytalanságokkal magyaráznak. A tartós kereslethiány a munkaerőpiacon is súlyos károkat okozott, a jelentések szerint az év során mintegy 50 ezer munkahely szűnt meg az építőiparban, ami tovább gyengítette a kivitelezői kapacitásokat – olvasható az ÉVOSZ elemzésében.
Új adókedvezménnyel csábítanák vissza a befektetőket a lakáspiacra
A francia kormány a mélyülő lakhatási válság kezelésére a 2026-os költségvetés részeként egy új adókedvezményi konstrukciót, a lakásügyi miniszterről elnevezett Jeanbrun-rendszert vezet be, amely gyökeresen átalakíthatja a bérlakáspiacot – idézi a Portfolio a Les Echos cikkét. A célja, hogy újra vonzóvá tegye a magánbefektetők számára a hosszú távú lakáskiadást – mind az új építésű, mind a használt ingatlanok esetében –, így ösztönözve a kínálat bővülését és enyhítve a lakhatási hiányt. A rendszer kombinál értékcsökkenési leírást és a teljes bérleti jövedelemre vetített adójóváírást, ami elvileg akár évi 50 ezer új bérlakás építéséhez is hozzájárulhat.
A szakmai szervezetek egy része kedvezően fogadta a javaslatot, kiemelve például, hogy az energetikai felújításokhoz kapcsolódó adókedvezmények jelentősen nőnek, és a magánbefektetők az ingatlan értékének nagy részét leírhatják. Ugyanakkor a végleges változat több ponton is kritikákat kapott: a befektetők számára rendelkezésre álló eszközök és hozamok vártnál alacsonyabbak lehetnek, a felújítási követelmények – például a vételár 30 %-os küszöbének elérése az energetikai minősítés javítása érdekében – túlságosan szigorúak, és így a gyakorlatban jelentősen leszűkítik a jogosult ingatlanok körét. Emellett a szabályozás nem engedi például, hogy családtagoknak kiadott lakások is részesüljenek az adókedvezményben, és kizárólag többlakásos épületekre vonatkozik, ami további korlátokat teremt a magánbefektetők számára.
A kritikusok szerint a jelenlegi konstrukció részben bonyolultabb és kevésbé piacképes, mint amilyennek az egyeztetések során ígérték, és önmagában aligha lesz elegendő eszköz a befektetők jelentős visszacsábításához vagy a lakhatási válság gyors megoldásához. Ez a visszafogott fogadtatás rávilágít arra, hogy a francia bérlakáspiac strukturális problémái – beleértve a magas adóterheket és a piaci szereplők bizonytalanságát – mélyebbek, mint amit egyetlen adókedvezmény gyorsan orvosolni tudna.
Az ÉVOSZ elemzése szerint a 2026-os esztendőre vonatkozó előrejelzések mindazonáltal már a ciklusforduló, egyfajta „félénk fellendülés” jeleit mutatják, amely a zuhanás megállását eredményezheti. A kamatkörnyezet normalizálódása és a finanszírozási feltételek javulása nyomán az elemzők 1,8–2,4 százalék közötti volumenbővülést prognosztizálnak, amelyet elsősorban a lakásépítési piac várhatóan 10 százalékot közelítő élénkülése, valamint a nagyszabású energetikai és vasúti infrastruktúra-beruházások hajtanak majd. Ugyanakkor a kilábalás törékenynek ígérkezik: a vállalatok kimerült pénzügyi tartalékai és a közszféra beruházásainak bizonytalansága miatt a foglalkoztatottság további csökkenése nem zárható ki, jelezve, hogy a szektor stabilizációja hosszú és fokozatos folyamat lesz.
