A lakásépítések fellendülése élteti a reményt – Pillanatkép a magyar téglaiparról

bakonytherm-tegla.hu

Az Ígylakunk.hu megkereste a Magyar Téglás Szövetséget (MATÉSZ), valamint három magyar tulajdonú téglagyártó kkv-t, hogy adjon helyzetképet a hazai téglaipar jelenéről és kilátásairól.

 

Magyarországon a téglagyártás mindig jelentős iparág volt, hiszen a tégla a házépítés egyik legfontosabb alapanyaga. Magyarország területén először a rómaiak gyártottak téglát. A magyarok a kora Árpád-korban kezdtek téglát égetni mintegy 1000 éve. A magyar téglagyártás virágkora a 19-20. század fordulóján volt: 712 településen több mint 1600, csak Budapesten 12 téglagyár működött.

2008-ban 41 működő téglagyár volt Magyarországon, ma a MATÉSZ adatai szerint legfeljebb 11 működik, így 2008 óta a téglagyárak mintegy 73 százaléka állt le. A helyzet azonban még ennél is rosszabb, hiszen az elvileg még működő téglagyárak többsége az évnek csak egy kisebb részében, szezonálisan üzemel.

Mindez természetesen megszűnt munkahelyeket is jelent. Ha kizárólag a 30 bezárt téglagyárral számolunk, akkor (téglagyáranként a reális 50-60 fővel kalkulálva) kb. 1500-1800 munkahely megszűnése a végeredmény. A megmaradó téglagyárak szezonális működése természetesen tovább rontja az összképet, hiszen a kisebb gyártók jellemzően nem tudják egész évben biztosítani a foglalkoztatást. A bezárt gyárak közül több az építőanyag-kereskedelembe menekült.

Miért nem kell a tégla?

Természetesen azért, mert alig épülnek lakóházak. Míg 2007-ben még 44.276 db, 2013-ban már csak 7.293 db lakás épült.

„Ennek oka a 2007-2008-tól kezdődő válságból ered. Magyarország az akkori 4000 milliárdnyi devizaalapú hitelállománnyal nagyon megszenvedte ezt. Elkezdett zuhanni a lakásépítések száma, és ha nem épül ház, nem kell hozzá tégla, cserép” – foglalja össze sommásan Kató Aladár, a MATÉSZ elnöke.

berenyi teglagyar

Mint mondja, a MATÉSZ tagjai közül első menetben a kis gyárak dobták be a törölközőt. Nem volt tartalékuk, nem volt mögöttük egy multi anyavállalat, amely bizonyos veszteségeket átvállalt volna. Mind a létért küzdött, és többen is abbahagyták a termelést. A válság elején még segített a lengyel export, de végül a nagyoknál is több egység leállt, több gyár 50-60 százalékon működik a mai napig. Természetesen ennek velejárói voltak az elbocsátások. A kerámiaiparon belül az alapanyag-gyártók a létükért küzdenek. Kató Aladár szerint sok gyár biztosan nem indítható újra.

A megkeresett három magyar tulajdonú téglagyártó kkv különbözőképpen élte át a válságot, és igen eltérő helyzetből reméli a lakásépítések fellendülését. A makói, a mezőberényi és a pápateszéri gyárak vezetőit a kilábalási lehetőségekről, a szükséges intézkedésekről kérdeztük.

Van felfelé a gödör aljáról?

Bár már 2009 augusztusa óta nem termel a makói téglagyár sem, Varga Sándor, a Szema Makó Téglagyártó Kft. tulajdonosa és ügyvezető igazgatója még nem adta fel a reményt. „A gyár mögött nem csak a tulajdonosok akarása, de a kb. 40 alkalmazott kemény munkája, 40 család megélhetése is állt – mondja Varga Sándor. – Jelenleg hat fővel építőanyag-kereskedést üzemeltetünk, ami a régiónkban ugyancsak nem tűnik jövedelmező vállalkozásnak, egyrészt a nyomott árak, másrészt az új építések hiánya miatt.” Óriási veszteséget jelent az is, hogy a leállástól függetlenül is fizetniük kell bizonyos adókat, például az ingatlanadót.

A makói gyár tulajdonosa kitart: „a gyár jelenleg kisebb felújítással, invesztícióval rövid idő alatt újraindítható lenne.” Ugyanakkor hozzáteszi, hogy a jelenlegi árszinten, a jelenlegi költségek mellett nincs esélye a rentábilis üzemeltetésnek. Egy komolyabb technológia-váltással viszont hosszú távon jó pozíciót teremthetnének, hiszen kiváló minőségű alapanyag áll rendelkezésükre. Bíznak az exportban is, mivel a gyár közvetlenül az épülő autópálya mellett helyezkedik el, amivel elérhetők a romániai területek, ahol talán előbb-utóbb elindulnak a nagyobb beruházások.

berenyi tegla

A mezőberényi téglagyár még termel, de csökkentett kapacitással. „A létünkért, a fennmaradásért küzdünk” – mondja Marofka Ferenc, a Berényi Téglaipari Kft. ügyvezető igazgatója. – Termelünk minden évben, hogy jelen legyünk a piacon, a gépek, a kollégák miatt, és hogy a köztudatban legyenek a termékeink, de értékesíteni csak nagyon nyomott árakon lehet, és mennyiségben is keveset. A konkurenciával a kevés vevőért egymás alá licitálunk. Mert az emberek, ha megszorulnak, legelőször az építkezésről, építésről, lakásbővítésről mondanak le.”

„Növekedésről egyelőre nem is merünk álmodni”– szögezi le Marofka Ferenc. – Ha már 9-10 hónapot tudnánk termelni, az már önmagában is megerősödést jelentene, amihez a kereslet növekedése szükséges. A hagyományosnak mondható termékek mellett szükségesnek látszik az elterjedt, mostanában keresett termékek gyártása” – foglalja össze a fennmaradás legfontosabb kritériumait.

papateszeri teglagyar

„Vállalatunkat nagy kihívás elé állította a válság, hiszen a válság kezdetekor kezdtük el a Bakonytherm márka építését” – meséli Valdinger Imre, a Pápateszéri Téglaipari Kft. tulajdonosa. – Némileg könnyítette a helyzetünket a széles termékválaszték. Ebből adódóan sikerült egyes termékeinket újra pozícionálni és olyan szegmenseket találni, amelyek nemcsak segítettek átvészelni a válság kezdeti éveit, de új lendületet is adtak a cégnek.” Az elmúlt években a válság ellenére nagy horderejű fejlesztési beruházásokat hajtottak végre. Mint mondja, jelenlegi helyzetük biztos, de cérnaszálon egyensúlyoznak. Pedig most kellene a stabilizációt biztosító piaci fejlődés.

papateszeri teglagyar fejlesztes

Valdinger Imre szerint egy állandó 5 százalék körüli megrendelésállomány-növekedés újra lendületbe hozhatná az életképes termelő vállalkozásokat. Az export szerinte is lehetőség, de nem megoldás, és belső piaci egyensúly nélkül nagyon veszélyes helyzetet eredményez.

A kormánynál a labda…

A MATÉSZ elnöke úgy látja, kilábalás az ágazat számára akkor lesz, ha a kormány úgy dönt, szükség van lakásépítésre. „Támogatni kell a kormányt, hogy megfelelő lakáspolitikát folytasson” – mondja Kató Aladár. A megkérdezett téglaipari szereplők úgy vélik, kormányzati szerepvállalás nélkül félő, hogy elsorvad egy nagy múltú, igen komoly technológiai tudást magában hordozó iparág.

Szerintük ennek megakadályozására az alábbi lépésekre volna mielőbb szükség:

→ legalább az áfa mértékéig (pl. visszatérítés formájában) kellene a lakásépítésekhez támogatást adni – ez tisztítaná a piacot, és növelné az állami bevételeket;

 a lakásépítésekhez nyújtsanak alacsony kamatteher mellett, hosszú távú hitelt (pl. a kormány vegyen fel EIB-hitelt) – a lakásépítések beindulása gyarapítaná a nemzeti vagyont, dinamizálná az ipart, és a foglalkoztatási hatásai is jelentősek;

 az energiahatékony új lakások építésének támogatásához a 2014-2020-as időszak EU-forrásaiból jelentős összegek bevonása szükséges;

 államilag támogatott bérlakásépítési program megvalósítása szükséges;

 az épületkorszerűsítési programokban biztosítani kell, hogy a felújításon kívül a helyettesítő új építés is kerüljön be a korszerűsítés fogalomkörébe – a felújítás és a helyettesítő új építés egyenrangú alternatívák legyenek, közülük a legoptimálisabb megoldást lehessen választani;

 az iparág szereplői által megvalósítandó fejlesztésekhez támogatások (pl. EU-források) szükségesek – a pályázatok elnyerésénél ne legyen feltétel az előző évek nyereséges működése.

Bárminemű, széleskörű konszenzuson alapuló támogatási rendszer kialakítására nyitott a szakma. Főleg olyanra, amely a teljes építésgazdaságot kiemelt nemzetgazdasági területként kezeli. Olyan közép-, hosszú távú lakáskoncepcióra van sürgősen szükség, amely az iparág számára kiszámítható, stabil alapot ad a fejlesztések, beruházások tervezéséhez, megvalósításához – a magyar téglaipar túléléséhez.